Mit tudunk a Kadarkáról?

Kadarka/Kadarska/Skadarska/Gamza

A genetikai vizsgálatok alapján balkáni eredetű, de mára már teljes egészében Kárpát-medenceinek tekintett kékszőlő fajta. Az biztosnak tűnik, hogy a legelső olyan kékszőlő, amit annak idején a Kárpát-medencében termeszteni kezdtek. A legnagyobb mennyiségben az alföldi borvidékeken, Szekszárdon, Eger környékén és a szerbiai Vajdaságban található meg. Innen is került át ma ismert borvidékekre. 

Jelenlegi magyarországi termőterülete mintegy 950 ha, ennek nagy része ma is a Duna Borrégió területén fekszik. Nagyon kedveli a löszös talajokat, de a magasabb mésztartalom sem akadályozza meg, hogy komoly minőséget adjon. Nagyon szép lehet a bora palás kőzetre települt ültetvényekben is. Homoktalajokon kevésbé koncentrált, de fűszeres, jó esetben elegáns borokat ad.

Mit tudunk még a kadarkáról? Például azt, hogy nehéz a termesztése, mert érzékeny fajta, a pinot noirhoz hasonlóan a szőlőfajták királykisasszonyai közé sorolható. Ami rossz megtörténhet a szőlővel, az általában meg is történik vele. Fagyérzékeny, nehezen termeszthető fajta. Csak a hagyományos tőkeformákon terem jó minőséget, kordonra kényszerítve nem érzi jól magát. Emellett változékony is, tulajdonságait nem őrzi szigorúan, ennek következtében hajlamos a gyakori mutálódásra. Nem véletlen, hogy a kadarkával kapcsolatban az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés az, vajon melyik is lehet az igazi kadarka?  Pont ez az a tulajdonsága a fajtának, ami a legtöbb fejtörést okozza a gazdáknak – és sokszor a fogyasztóknak is.

Mint az érzékeny fajták mindegyike, nem szereti azt sem, ha tömegtermelés alapanyagának tekintik. Emiatt rengeteg kézi munkaerőt igényel, de jó évjáratban ezt meg is hálálja. A szőlőfajta a pinot noir-hoz hasonlóan viszonylag kevés tannint gyűjt, bora savhangsúlyos. A sokszor áttetsző szín, karcsúbb test azonban kárpótlást nyer a gazdag, fűszeres illattól, sima textúrától és a szép savaktól. Az igazán koncentrált kadarka izgalmas, kedves, bársonyos és elegáns. És érlelhető is. Kedvelt összetevője különféle házasításoknak. 

Nem véletlen, hogy a nagyüzemi időkben nem lehetett vele sokra menni, bora sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem adta azt, amit elvártak volna tőle. A kadarka újjászületése tehát nagyjából egybeesik az ún. rendszerváltozással (1989/90). A 90-es évek elején induló magánpalackozók először Szekszárdon tettek lépéseket kadarka ügyben, majd jöttek mások is – Eger, Villány, Duna borrégió, Arad-Hegyalja Romániában és a Szerémség Szerbiában.