Szabadka-Horgosi borvidék

Hányattatott sors után újbóli fellendülés

Szerbiában a bortermelés a római időkig nyúlik vissza, de a 20. század a szőlőültetvények majdnem teljes pusztulását eredményezte. Először a filoxéra tizedelte meg a szőlőt, majd jött a két világháború, a jugoszláviai mezőgazdaság kommunista kollektivizálásának háború utáni korszaka, végül a Szerbiát velejéig megrázó polgárháborúk sorozata. Szerencsére idővel a szőlő- és bortermelés ismét elérte a háború előtti színvonalat.

2014-ben a New York Times a következőt írta Szabadkáról: „Még egy évtizeddel ezelőtt sem állítottak elő olyan bort Szerbiában, amely megfelelt volna a nemzetközi előírásoknak. De a haladás gyors volt. A közelmúltban a kistermelők újjáélesztették a Szabadka-Horgosi ​​borvidéket az északi magyar határ közelében. A palicsi borút idevonzza a belföldi borturistákat, akik napokig kóstolgatják a helyi cabernet sauvignont a borospincékben, vacsora közben száraz Trijumf white-ot kortyolgatnak a Bosscaffe étteremben és lazítanak a Hotel Galleria csúcstechnológiás gyógyfürdőjében.” De ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Ormódy Béla 1897-ben vette meg a Kárász család földjeit, majd egy kiskunfélegyházai borásszal, Heinrich Józseffel összefogva egy rendkívül nívós pincészetet hozott létre. Noha Ormódy Béla eredetileg bankár volt, idővel a Magyar Borászati ​​Zrt. elnökévé avanzsálódott. És miért fontos mindez? Az egykori bankár érdeme a szőlőtelepítés fellendülése, majd a modern borkultúra a helyi szőlőtermesztő parasztoknak köszönhetően Szabadka, Soltvadkert, Mirgeš, Jileš határán is elterjedt. 

A szőlő itt még jobban élvezi a napsütést

Szabadka borvidéke három alrégióból áll: Ridica, Palicska és Horgos, amelyek közül a legnagyobb a palicsi szőlőültetvény. Az ültetvényeken sauvignon blanc, merlot, chardonnay, rajnai rizling, cabernet sauvignon, pinot noir, kadarka, kövidinka, olaszrizling, ezerjó, manzoni bianco és a medenac beli egyaránt megterem. A helyi borok frissek, gyümölcsösek, élénkek és enyhén savanyúak. A homokot kifejező igazi borok pedig a régi fajták, a fehér kövidinka és a vörös kadarka. A borvidék régi és új borai számos hazai és nemzetközi díjat nyertek. Szerbia nagyra becsült alrégiója, a Szabadka-Horgosi borvidék. A vidéken uralkodó talajtípusok, vagyis a csernozjom és a homok, a mérsékelt kontinentális éghajlat és a kiváló szőlőfajták az ország határain túl is elismert, világszínvonalú borokat eredményeznek. Érdekes módon bár ez a terület meglehetősen közel van Szegedhez, Magyarország legnaposabbnak tartott városához, a szőlő itt még jobban élvezi a napot. A napsütéses órák száma megegyezik a horvát tengerparton tapasztalhatóval. Ez az apró, de fontos tény az, ami ezt a földet tökéletesen alkalmassá teszi a vörösborok számára.

Aki ezen a borvidéken jár, annak feltétlenül el kell látogatnia Szabadkára. A város jellegzetességei a gazdag kulturális örökség, a pazarul díszített szecessziós épületek, a multikulturális szellem és európai báj. Palics, a tó és az azonos nevű település Szabadkától 8 kilométerre keletre található. Minden évszakban kínál valami újat és megismételhetetlent, de ha ez nem lenne elég, érdemes ellátogatni a Ludasi-tóhoz, ami védett vízi élőhely. 

Kövessék Facebook oldalunkat, ahol naponta találkozhatnak friss információkkal!

https://www.facebook.com/dkmtwine