KADARKA a Vajdaságban

A szőlőfajta eredete még most sem tisztázott egyértelműen. A leghitelesebbnek mondható forrás – Wine Grapes (Robinson, Harding, Vouillamoz: Wine Grapes, 2012, Allen Lane) szerint sem. Ami biztosnak tűnik: dél felől érkezett a Kárpát-medencébe és a Balkánon át, a Kárpát-medencétől délre fekvő területeken a szerbek a magyaroknál jóval korábban termesztették. A történelem viharai és elsősorban a törökök előrenyomulása már a középkor elején kényszerítette a szerbeket arra, hogy hazájuktól északabbra nyugalmasabb életet élhessenek. Magyarország királyai közül többen adómentességgel és más kiváltságokkal csalogatták őket egészen Buda, Szentendre és Eger vonaláig. Mint akkoriban a hazájukat elhagyni kényszerülő népek java, jól bevált alapanyagaikat és készítési módokat is hoztak magukkal, nem volt ez másként a kadarkával sem. Az egész régió számára ez igen fontos lépés volt, ugyanis a kadarka Mátyás-kori megjelenését megelőzően Közép-Európában vélhetően csak a vadfekete (Csókaszőlő) volt ismert a kékszőlők közül. 

A kadarkát a Vajdaság borvidékein tehát évszázadok óta termesztik.

A Szabadka-Horgosi (Subotica-Horgoš) borvidéken épp úgy, mint a Szerémségben (Srem) és a Bánátban (Banat). Galeotto Marzio feljegyzései szerint Mátyás király visegrádi palotájának Cupido-szobros vörösmárvány díszkútjából is fehér és vörös szerémi bor folyt. Szőlőművelésének és borászatának alapját az egész vidéken szétterjedt kolostori rendszer adta – nevezetes fajtáit, valószínűleg a furmintot és kadarkát termesztve. Kalász Elek (aki 1930-tól ciszterci rendi áldozópap és tanár volt) szerint „… a bélakúti (péterváradi, Petrovaradin) ciszterci monostornak volt a legnagyobb borkereskedelme.” A híres szerémségi bort, amit a Fruška Gora lankáin a maguk ültetett szőlőkben szüreteltek, főleg szegedi borkereskedőknek adták el. 

Sajnos a több évtizedet felölelő (16-18.sz. közel 160 év) török uralom felmérhetetlen kárt okozott a szőlő- és borkultúrának, leépülést és pusztulást hozva az akkorra már a világ három leghíresebb borvidéke közé tartozó Szerémségnek is.

A törökdúlás idejét követően a Kárpát-medencei hagyományok kiegészültek a balkáni szőlőfajtákkal és borkészítési gyakorlatokkal, de jelen voltak az ősi hagyományok is.

Ez a folyamat az 1699-es Karlócai békeszerződést követően felerősödött, a betelepülők mellé német-sváb szőlőtermesztők és kisebb mértékben magyarok is visszatértek.

Az első világháborúig szerb és sváb családok, valamint horvátok és magyarok foglalkoztak szőlészettel és borászattal, ekkor Tarcalon (Fruška Gora) 12 ezer ha szőlőt telepítettek, ennek kétharmada kadarka volt.

Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs c. könyvében (Budapest, 1940.) részletesen leírja a kadarka útját. Nagy valószínűséggel a Szerémségből jutott el Villányba, Pécsre, Szekszárdra, Budára, Szentendrére és Gyöngyösön át Egerbe.

A másik irányú, keleti útja Ménesig (Románia) vezetett. Ménes és Magyarország melegebb vidékein gyakori volt, hogy a könnyen botritiszesedő kadarkát együtt erjesztették az egészséges szemekkel és így édesbort készítettek belőle. De a kadarkához köthető a siller borok megjelenése is. 

Péterváradi erőd (Petrovaradinska tvrđava)

Szabadka-Horgos homokos talaja pannon eredetű, így nem meglepő némi átfedés az olyan Kárpát-medencei fajtákkal, mint az ezerjó, a kövidinka és a kadarka, bár a terület leginkább a graševina (olaszrizling), a rizling és a župljanka fehérborairól ismert.

Mivel a kadarkának számos fajtaváltozata létezik, joggal feltételezzük azt is, hogy a mai vajdasági területek kadarkái nem pont ugyanazok a klónok, mint amelyek Magyarország határain belül megtalálhatóak. A magyarországi termelőkkel szemben – akik elsőként rendszerint a fajta érzékenységét és nehéz termeszthetőségét emelik ki – a horgosi gazdák például bőtermőnek mondják és véleményük szerint egyáltalán nem érzékeny ez a fajta. Bora a horgosi és a szerémségi területeken is valamelyest vastagabb, teltebb. Különösen szép és elegáns borokat ad kötöttebb és löszös talajokon. Horgos-Szabadka térségében a Tonkovics pincészet és Simon Csaba borai a legemlékezetesebbek. Maurer Oszkár (pincészete a Szabadka-Horgosi borvidéken, Hajdújáráson található) százévesnél idősebb ültetvényről származó kadarkája a Kárpát-medence egyik legszebb vörösbora, de a Szerémségben is termeszti ezt a fajtát. Sagmeister Ernő (pincészete a Szerémség borvidéken, Magyarkanizsán található) dűlőválogatott kadarkái szintén a koncentráció és komplexitás mintapéldái.