Hungarian 
English 
Serbian 
Szabadka (Subotica) nagyon különleges város, azok közé a helyek közé tartozik, amelyeknek nincs folyójuk. Messze esik tőle a Duna, távol van a Tisza és ez a természeti adottság – a „világgal való folyami kapcsolat” hiánya – nagyban befolyásolta a város életét, mert miután nem haladtak át rajta folyami útvonalak, nehezebben jutottak el oda az áruk és az eszmék. Egészen addig, amíg 1869-ben nem épült meg a Szeged és Szabadka közötti vasút, amely meghozta a városnak azt, amit a természet megtagadott tőle azáltal, hogy nem adott neki folyót. Jelenleg zajlik a Szabadka-Szeged közötti vasútvonal 120km/h sebességűre történő újjáépítése, melyhez a tervdokumentációt partnerségben Vajdaság Autonóm Tartomány Kormánya és a DKMT Nonprofit Közhasznú Kft. készítette el az Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásával. Szintén ezen forrás felhasználásával készítette el a fent említett partnerség a Dream Railway projekt keretein belül a Szabadka-Bácsalmás-Baja vasútvonal engedélyes terveit, valamint a fejlesztéssel érintett települések rendezési terveit. Ezen vasúti kapcsolatok revitalizálása új lendületet adhat város fejlődésének.
A vasút annak idején meghozta Szabadka aranykorát, amely rövidke ötven évig tartott, de ez olyan ötven év volt, amely nagy betűkkel került be a magyar irodalom, építészet és borászat történetébe. A XIX. század végén, a XX. század hajnalán a szecesszió meghódította a várost, és gyönyörű épületeket eredményezett. Kiemelkedő szecessziós alkotás a szabadkai városháza, amelyet nem csak kívülről, de lehetőség szerint belülről is érdemes megtekinteni, valamint a szabadkai zsinagóga.
A borászat is az „aranykorban” hódította meg igazán a vidéket, miután a Kárász család 1897-ben eladta birtokainak egy részét, amelyeket Ormódy Béla vett meg, aki Heinrich József kiskunfélegyházi borász-vándortanár segítségével szőlőtelepítésbe kezdett. Ekkor már túl voltunk az európai filoxéravész legjaván, aminek legfontosabb tanulsága az lehetett, hogy a homokos talajba ültetett szőlő kevésbé van kitéve a kártevőnek, ezért a Szabadka környéki területek szinte kínálták magukat a borászat kiterjesztéséhez. A merész vállalkozásnak máig élő hatása van, mivel a parcellázásnak és a szőlőtelepítésnek köszönhetően megindult a térség benépesülése.
Ezzel meg is indokoltuk, hogy miért érdemes meglátogatni a szabadka-horgosi borvidéket. Az itteni borászatok – Zvonko Bogdan Borászata, a Borkastély, a Čuvardić Bortanya, valamint a Tonković, a Maurer és a DiBonis Borászat, mind-mind elég közel vannak ahhoz, hogy s borozgatások között időutazást tegyünk a múltba. A helyi specialitásnak számító kövidinka és kadarka mellett ma már megtalálható a Szabadka környéki homokháti borászatban a chardonnay, a rizling, a cabernet, a sauvignon és a merlot is. Minden pincészetnek megvan a maga története, még a fiatal DiBonis borászatának is, amely a környéken egyre inkább népszerű pálinka előállításával is nevet szerzett magának, ezeket a Horvátországban, de a Belgrádban (Beograd) is népszerű giricevel (hosszú, apró szardellafajta) szolgálják fel.
Zvonko Bogdan Borászata némileg szintén túlmutat a borászaton, hiszen a palicsi pincészet névadója a bunyevácok autentikus és emblematikus képviselője, aki a kispolgári kultúrára jellemző dalokat a bunyevácok nyelvén írta és szólaltatta meg. Ezek közé tartozik az akár a „bunyevác himnusznak” is tekinthető egyik szerzemény, a tambura zenével kísért „Ej, salaši na severu Bačke” címet viselő dal (https://www.youtube.com/watch?v=ot_dX9NGUeU). A borok egy részének neve is erre a dalkultúrára utal, mint például az „8 tamburaša”, vagy a „Četiri konja debela” (Négy kövér ló), mindkettő egy-egy Zvonko Bodan-féle dal címéről kapta a nevét, az elsőben szereplő szerelmespár éppen bort iszogat, miközben nyolc péterváradi tamburás zenél nekik.
Maurer Oszkár borászata is élményszámba mehet, mivel a szőlőskertet klasszikus módon, kézzel vagy lovak segítségével „kapálják”, és a bor érlelése is természetes módon, vadélesztő segítségével történik, tehát természetes erjedés által. A borkóstoláshoz időpont-egyeztetésre van szükség, előtte-utána felkereshető Palics, illetve a Palicsi-tó, amely a múlt évszázad elején közkedvelt fürdőváros volt, felbecsülhetetlen értékű építészeti hagyatékot hagyott ránk, olyan látványos kincsekkel, mint a szecessziós Nagyterasz és a Zsolnay vázák.
A Szabadka-Horgosi borvidék déli vonulata Regőcén (Riđica) található, a falu határában harminchét hektár van szőlőültetvény alatt, magában a faluban mintegy 40 család foglalkozik borászattal. Zombor (Sombor) felé induljon el, aki szeretné felkeresni Regőcét, az útmentén jobbról-balról vannak a bunyevác, vagy bunyevácok által is lakott falvak, például Tavankút (Donji Tavankut) és Györgyén (Đurđin). A regőcei borászat hagyományai is több évszázadra nyúlnak vissza, egy 1862. július 6-i újsághír szerint azon a tájon az erős napsütés hatására már akkor is korán érett a szőlő, egy apró vörös fürtű tőkén ugyanis már június 28-án találtak érett szőlőszemeket. Most is termesztenek vörös, illetve fekete szőlőt, ezek közül a leggyakoribb a prokupac, a merlot és a kékfrankos, a fehérekből pedig van rizling, chardonnay és sauvignon blanc. A regőcei borászok most azon dolgoznak, hogy náluk is beinduljon a borturizmus.
Kövessék Facebook-oldalunkat, ahol naponta találkozhatnak friss információkkal!
